12 éves koromban kaptuk meg az első kutyánkat, egy óriás Schnauzert, akit Bobinak hívtunk a Dallas c sorozat után. 14 évig élt velünk, nagyon szerettük őt. Bobi még hagyományos, engedelmességi suliba járt. Sajnos, azt nem tudtam elérni, hogy nekem szót fogadjon, de apukánkat teljesen elfogadta, a kutyánk számára ő volt a falkavezér. Apu fiatal korában munkája mellett, kutyakiképzéssel is foglalkozott (Bronzkoszorús mesterkiképző). Egy pillanat nagyon megragadt bennem: amikor apukám hétvégére hazahozta az éppen képzett kutyát, akkor lementünk egyet sétálni. A kutyus szaglászott és apukán hívta, az első hívására odarohant az apukámhoz a kutya és bal láb mellé beigazodva leült mellé. Ekkor döntöttem el végleg én is, hogy kutyákkal szeretnék foglalkozni.







